Kertész Klára (Tiszakóród, 1909-. – Budapest,1997) keramikusművész.
1938-ban Gádor Istvánnál kezdte keramikusi pályáját. Későbbi Kossuth-díjas keramikus, a modern Mesterének tekintette Kovács Margitot is. Figuráira, edényformáira nagy hatással volt a népművészet. Gyakran formázott állatalakokat. magyar iparművész-kerámia megteremtőjének növendéke lett.
1951-től kizárólag a keramikus-művészettel foglalkozott, 1957-ben a Művészeti Alap tagja lett. Műveit kiállították az 1958-as brüsszeli világkiállítás magyar anyagában.
Művészetének jellegzetessége a természetközeliség, az élővilág csodálata, a falusi élet benyomásainak befogadása és ábrázolása. Sok alkotása a gyermekek felé fordul, állatok játékos ábrázolásával.
Életművének, munkásságának java részét a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei múzeumok igazgatóságának adományozta. A gazdag anyagot véglegesen a mátészalkai Szatmári Múzeumban helyezték el. Néhány műve a budapesti Iparművészeti Múzeumban kapott helyet.
