Blog
Emlékül hagyok neked pár pillanatot...
Zokogva és bömbölve Hacsaturján Walzerét 30X hallgatva tört rám a gyász ma este. Papa 5 hete ment el, ma temettük. Eddig magasról látva az élet mulandóságát a tudatos énem remekül helyt állt. Tudtam, s tudom, szerencsések vagyunk, mert jobbat, többet nem kívánhattunk volna. Most viszont előtört belülről mindaz, amit nem lehet értelemmel és józansággal kezelni. Mindazt, ami fontossá teszi az életet, a hozzánk közel álló emberekkel töltött közös pillanatokat és azok pótolhatatlan hiányát.
Fut bennem a mozi, a reggeli szifonos tejszínhabos kakaó íze és illata, a Kossuth rádió hangja, a Dédi órájának rettentő zenéje, a 86-os szánkózás emléke és minden kép keserédes késszúrásként hasítja át szívem, keresve őt otthon. Kétségbeesve kutatom az összes emléket és zokogva várom a sírásroham kimerült pihenőjét…
A porcelán bagoly szobor előtt állok, ami gyerekkorom óta bölcsen nyugtázta az elmúlt éveket Papa szobájában. Aznap amikor Papi elment, törött füllel pulcsiba csomagolva hoztam haza. Fogtam, szorítottam, mint az örökkévalóság becses zálogát, aki mindig ott volt, ami mindent látott és Papa bölcsességét is őrzi talán. Luxus csúnya zokniban, kócos hajjal a kanapé tetején állva veszekszem a polc tetején kémlelő bagollyal és tekintetében keresem az életnek és Papi emlékeinknek a nyomait.
Mennyi élet volt előttünk és lesz utánunk? Az élőlények reményteli mulandóságának a szépsége, a boldogság utáni vágyódásunk útja, mint Dosztojevszkijnél Raszkolnyikov és Szonya harca a szabad és boldog élet ígéretének reményében, olyan átmeneti. Mi teszi hát ezeket a történeteket mégis örökkévalóvá? A könyv maga. A tárgy őrzi alkotója meséjét.
Családunk, szeretteink tárgyai őrzik az emlékeket és segítenek ezeket ébren tartani. Gyerekkorom óta tudom, milyen fontosak, de most már látom, tapasztalom, érzem, hogy vízióm valós. Emiatt is foglalkozom régiségekkel. Mindegyik tárgy egy emlék, élet, mese őrzője, egy történet mesélője…
Nekem ezáltal válik emészthetővé, az emészthetetlen.
Őrizzetek meg a múltat, mert ez jelenti a jövőt is. Alkossatok új történeteket, kössétek össze a pillanatot tárgyi emlékkel és adjátok tovább, mert amikor a hang nem tud már szólni, a test nem tud már ölelni, a „porcelán bagoly” ott lesz és őrzi a múlt csodás pillanatait.
Szeretlek mindentudó, türelmes térképészem... Drága Papi, köszönünk mindent.